|
Tusaki
2006.10.07. 23:07
Mert a remény sosem hal meg...
Tusaki egy egyszerű lányként élt egy erdelyi viskóban, de volt egy kis gondja. Nem tudott sírni. Semmi sem tudta meghatni. Egyszerűen csak élt bele a világba és nem érdekelte még önmaga sem. Nemsokára viszont eljött arra egy vándor és egy éjszakát nála töltött. Mikor meglátta Tusaki-t a holdfényben rögtön beleszeretett és éjfélkort kiment hozzá a ház elé bevallani iránta érzett szerelmét. Tusaki persze elmondta, hogy ő is ugyanígy érez. Megcsókolták egymást és elmentek aludni. Reggel mikor Tusaki felébredt kiment, de a fiú nem volt sehol. Csak egy levél az asztalon: "Várj rám! Nem nyugszom míg el nem hozom a téged megillető gyűrűt és ujjadra nem húzom, szerelmem!" És Tusaki vár. Azóta is csak vár és közben sír szerelme után. Minden teliholdkor kiáll a holdfénybe és sír... Időközben 1000 év is eltelt, de Tusaki egy percet sem öregedett, mert még a levél megkaptakor a fájdalomtól kiszakadt a szíve és kiszállt belőle a lélek. Ő meghalt, de a lelke még él és vár. Mert a remény sosem hal meg...
| |