-Hát ti meg hogy az ördögbe kerültök ide?-kérdezte dühösen Goshi.

-Csak nem hagyjuk, hogy végezz Misanával!

-Vagyis?

-Követtünk! Botan felismert!

-Botan? Az meg kicsoda?

-Nem mindegy? Elég a szavakból! Goshi, ma te leszel az aki meghal!

-Höhh, röhögnöm kell! Shizaru!

-Ő rá gondolsz?-kérdezte Hiei, a kezében lévő, félholt Shizarura mutatva.

-Hogy a...és...mivel...

-Maradjon az én titkom!-mondta, egy gonosz vigyor kíséretében.

Goshi arcán a düh apró jelei kezdtek megjelenni.

-Ha végeztem Misanával, rátok is lesz időm, ne aggódjatok-és az utolsó szavainál beleöklözött Misana hasába. Misana hátrazuhant. Szerencsére Hiei időben elkapta, viszont elesett. A lány szája szélétől az álláig folyt le egy vércsík és az eszméletét veszítette. Hiei letörölte a vért Misana szájáról, óvatosan letette, majd felállt.

-Nem igaz. Csak kiütni tudtam. De hát mindig is én voltam az erősebb-mondta büszkén.-Majd a következő ütésem végez vele!

Hiei a kardjára nézett, ami még mindig a földön hevert, majd vissza Goshira. Goshi már épp készült mégegyszer lecsapni, amikor...

-Azt te csak hiszed, hogy sikerül őt megölnöd!-kiáltotta, és felkapva kardját, levágta Goshi bal kézfejét.

-Mi a...

Goshi arcán egyeltalán nem volt semmi fájdalomra utaló.

-Hmm...gyors voltál...de semmi helyrehozhatatlan sérülést nem okoztál.

-Hogy?-kérdezte Hiei, kerekre tágult szemekkel.

-Hiszen most vágta le az egyik kézfejed.

-Höhh, ugyan!

A csonk helyén látni lehetett, hogy egy új kézfej nő ki.

-Ez...ez nem lehet!

-Együtt kell elintéznünk-mondta Yusuke.

-Rendben-mondta mindenki.

-RÓZSAOSTOR!-kiáltotta Kurama, egy rózsát elővéve a kabátjából.

-SZELLEMKARD!-kiáltotta Kuwabara.

Hiei megragadta kardját, majd Misana kardja után nézett. Azt is felkapta, és Misana elé állt.

-Én ezekkel harcolok-mondta.

-Rendben. Akkor...gyerünk!

Mindannyian iszonyú gyorsasággal közeledtek Goshi felé. Goshi hol előre, hogy hátra nézett.

~Fene, nem tudok elugrani~gondolta.~Se előre, se hátra, ahhoz hogy oldalra, esetleg felfelé ugorjak, ahhoz túl keskeny ez a barlang...

Először Yusuke támadt a Reigannal, ami eltalálta Goshit. Amikor Goshi hátraesett két lábába beleállt a Hieinél lévő két kard. Ettől nem bírt felállni.

-Á...ezt...ki kell vennem-nyögte, és hátranyúlt a kardokért, de amíg hátat fordított Kurama a Rózsaostorral hátbacsapta. És ez még mindig nem a harc vége! Kuwabara a Szellemkarddal lecsapott Goshira, aki ettől elterült.

-Még él...mondta Kurama.

Igaza volt, mert Goshi pár pillanat elteltável megpróbált felállni. Kurama egy ostorcsapással ismét a földre küldte.

-Yusuke, most...

-Mit, jah, persze. REIGAN!

Az utóbbi csapás végérvényesen végzett Goshival. Miután a Reigan fénye megszűnt, a barlang rengeni kezdett.

-Igyekezzünk ki innen! Be fog omlani!-kiáltott Yusuke.

Mindenki a kijárathoz sietett, kivéve Hieit, aki felkapta Misanát, a kardokat kihúzta Goshi lábából, és amennyilyen gyorsan bírta, kiment. Éppen időben. Amikor kiért, pont akkor omlott be az egész barlang.

-Te hős lovag-mondta Kuwabara.

-Pofa be!-kiáltott rá.

Folyt. Köv.