Botan rontott be Yusuke lakásába.

-Yusuke, siess!

-Mi történt?

-A másik világból egy Haku nevű szörny átjött az emberek világába!
-Szólok a többieknek.

-Várj! Nem küzdhettek meg vele ebben a világban! Vissza kell csalnotok a szellemek világába, és ott elpusztítani.

-Nem elég csak visszacsalni?

-Nos, amint mondtam, eléggé veszélyes, de nem csak erre a világra nézve. Évtizedek óta keresik, és próbálják elpusztítani a szörnyet, de túl gyors és ravasz. Koenma úgy gondolta, ti biztos el tudnátok intézni, Ráadásul még Misana is veletek van, így még erősebbek vagytok, mint voltatok.

-Rendben, szólok a többieknek-mondta Yusuke, majd elhagyta a házukat.

Néhány perc múlva már össze is állt a kis csapat.

-És mit tudni erről a szörnyről?-érdeklődött Kurama.

-Nem sokat. Botan csak annyit mondott, hogy nagyon gyors és ravasz. Meg hogy vissza kell csalnunk a szellemek világába, és ott elintézni.

-Már csak az a kérdés, hogyan csináljuk?

Még sokáig töprengtek ezen, végül úgy döntöttek, hogy szétválnak.

-Úgy gyorsabban találhatjuk meg a szörnyet-mondta Yusuke.

-Nem is rossz ötlet-értett egyet Kurama.

-Akkor gyerünk!

El is indultak. Yusuke a nyugati vársorészt, Kurama a keleti részt és Kuwabara a déli oldalt mnet átvizsgálni. Hiei az északi oldal mellett döntött.

-Hiei-ment oda hozzá Misana.

-Igen?

-Esetleg…csatlkozhatok hozzád?

Hiei hátatfordított, bólintott, majd elindult. Misana lassan utánaballagott. Egy ideig csak némán mentek, amikor Botan jelent meg mögöttük.

-Álljatok meg!-kiabálta.

-Mi az,Botan?-kérdezte Misana.

-Meg…megtaláltam a ször…szörnyet-mondta, levegő után kapkodva.

-Akkor miért nem Yusukénak szóltál?

-Mert…ti…voltatok…közelebb…

-És hol van a szörny?-szólalt meg Hiei.

-Meg….megmutatom…

-Akkor induljunk.

-De előbb nem…nem kéne meg keresni a többieket?-kérdezte Botan.

-Minek?

Misana felsóhajtott.

-Akkor menj, én addig megkeresem a többieket.

~Érdekes most úgy viselkednek, mintha semmi se lenne köztük~elmélkedett Botan.

Hiei dühösen felsóhajtott.

-Jól van akkor keressük meg a többieket.

Pár perc alatt mindenkit összeszedtek, és Botan elvezette őket a szörnyhöz

-Még nincs olyan messze az átjárótól, vissza tudjátok csalni, nem kell messzire mennetek-tette hozzá, amikor megérkeztek.

A szörny valójában egy normális emberre hasonltott, ha nem számítjuk a karmokat és a szarvakat. Magasabb volt, mint Kuwabara, hosszú, világos haja és a szarvai vörösek voltak. Kuwabara egyszerre meg akarta támadni, de Yusuke lefogta.

-Egyszerre kell támadnunk-súgta neki.

-Értem, értem-morogta.

-Látlak benneteket…-mondta halkan Haku.

-Hogy?-lepődtek meg a többiek.

-Gyertek elő a rejtekhelyetekről! Nem kell bújkálnotok. Így is, úgy is meg fogtok halni-mondta, egész nyugodtan.

Kijöttek a bokorból.

~Fenébe, a meglepetés erejének annyi~gondolta Yusuke.

-Látom az átjárót-súgta Kurama.

-Remek. Majd én leszek a csali-mondta Misana.

-Mi!?-lepődött meg Yusuke.

-Átcsalom, ti pedig gyertek utánunk…

-És mi van ha utolér?

-Akkor…utolér…de…remélem nem fog.

Hiei kifejezéstelen arccal nézett Misanára.

-Még sokáig fogtok tanácskozni?-kérdezte Haku.

Misana elkezdett Haku felé rohanni, aki ettől elmosolyodott. Misana a többieknek nem mondta el, hogy először neki akar támadni Hakunak, hogy ne fogjon semmi gyanút. A többiek ezért arra számítottak, hogy el fog futni mellette. Misana a kardjára tette a kezét , és amikor már csak fél méterre volt Hakutól, előrántotta. Hakut nem érte felkészületlenül az egész, de a többiek nagyonis meglepődtek. Haku elugrott a kard pengéje elől, és megpróbált visszatámadni, de Misana elfutott a támadás elől, egyenesen  az átjáró felé. Haku minden gond nélkül utána rohant, akárcsak a többiek. Hakunak csak akkor esett le, hogy ez egy csapda, amikor már átértek az átjárón.

-Na ne…sikerült behúznod a csőbe…

Misana megállt, majd hátrafordult. A többiek is feltűntek, és rátámadtak Hakura.

-Mind bolondok vagytok!-kiáltotta, majd elugrott a támadás elől. Terpeszbe állt, karjait széttartotta, majd hamarosan egy kísérteties vörös fény kezdett megjelenni körülötte. Mindenki csak állt, és kerekre tágult szemekkel néztek. Haku lassan eltűnt a fényben, és csak annyit lehetett látni, hogy a vörös fény egyre nagyobbá vállik. Hamarosan megszűnt a fény, és Haku háromszor olyan magasan és szélesen nézett ki. Igazából már teljesen úgy nézett ki, mint egy szarvas óriástigris.

Folyt. Köv.