Egyszerű estének indult. Yusuke, Kuwabara, Kurama és Hiei Yusuke lakásában gyűlt össze. Yusuke, Kuwabara és Kurama egymással beszélgettek, hiei pediog az ablak előtt állva bámult kifelé. Fejében egy dallam csengett folyamatosan. Hamarosan Kurama fülében is ugyanaz a dallam játszódott le újra meg újra. Hamarosan a dal szövegét is hallani kezdték. De nem csak ők, hanem Yusuke és Kuwabara is. - Mi ez a zene? - A folyosóról jön. - Hogy? - lepődött meg Hiei és Kurama. Hamarosan kopogtattak. A dal mostmár hangosabb volt. Yusuke az ajtóhoz ment és kinyitotta. - Szevasz, Kuramát és Hieit keresem, azt mondták itt megtalálom őket, szóval...itt vannak? Yusuke csak állt és végignézett az alakon. Nála fél, egy fejjel alacsonyabb, hosszú, sötétkék hajú, barnás-vöröses szemű lány volt. Ruházata felül egy fekete haspóló, és egy hosszú farmernadrág volt, és egy szürke sportcipő. Nyaka bal felén volt egy kis heg. Kurama és Hiei a hang hallatára az ajtó felé néztek. - Luna! - kiáltott fel Kurama. A Lunának nevezett lány mit sem törődve Yusukéval odament Kuramához. - Kurama! - erősen kezetráztak. - Te megnövesztetted a hajad! Hiei felé fordult. Vele nem fogott kezet, csak végignézett rajta. - Hiei...te...nőttél! Most, hogy Luna Hiei előtt állt, pontosan lehetett látni, hogy Hiei fél fejjel alacsonyabb Lunánál. Hiei érdekes képet vágott, majd kissé morcosan azt mondta Lunának: - Muszáj gúnyolódnod? Luna elmosolyodott, majd jobb kezét Hiei fejére téve kicsit felporzolta az amúgyis felálló haját. - Tudod mennyire utálom, ha ezt csinálod! Ettől csak kisebbség érzetem támad! Pedig semmivel sem vagy nálam idősebb!!! - Jól van, na, csak örülök, hogy látlak téged, butus! - mondta nevetve Luna. - Ööö...egy kérdésem lenne...ki az ördög vagy te? - kérdezte Yusuke. Luna odafordult. - Jaj, de neveletlen vagyok...a nevem Luna Kashu. És bennetek kit tisztelhetek? - Engem Yusukénak hívnak...ő pedig ott... Kuwabara ellökte Yusukét és megfogta Luna kezét. - Engem Kuwabarának hívnak! örülök, hogy megismerhettelek! Ha bármire szükséged lenne, csak szólj, és én máris ott vagyok! Mindenki feje mellett vízcsepp jelent meg. - Hékás, neked nem Yukina a szerelmed? - kérdezte morcosan Hiei. - Ugyan! Amíg nem tud Lunáról, addig nincs semmi gond! Luna feje mellett még két vízcsepp jelent meg, majd a földre szegezte a tekintetét. Egy kicsit ugrott és fejberúgta Kuwabarát. - Engem csak hagyjál békén. Kuwabara ájultan a földre esett. - Egyébként Hiei, mióta érdekel ennyire, hogy Kuwabara kivel kavar? Hiei éppen készült válaszolni, amikor még Kurama hozzátette: - Vagy csak Lunától félted a föld összes fiúját? Hiei elvörösödve hátrahőkölt. - Én??? Dehogy! - ellenkezett, majd elhallgatott és az ablakba ült. - Egyébként...honnan ismeritek egymást? - váltott témát Yusuke. Luna, Kurama és Hiei zavarba jöttek. -Nos...hát...izé...nem érdekes - Áh, de álmos vagyok...jól esne egy kis pihenés, hossszú volt az út idáig...keresnem kéne valami szállást....- váltott témát Luna, majd mindenki Yusukéra nézett. - Mit néztek ennyire? Itt ugyan nem fog egy éjszakát se tölteni! Mit szólna Keiko! - Luna, mit szólnál, ha nálam szállnál meg? - ajánlotta fel Kurama. - Hmm...na jó...elvégre nincs jobb, mint egy rég nem látott barátnál "lakni". - Akkor menjünk, mielőtt itt alszol el! - Rendben Kurama és Luna elhagyták a lakást. Amint az ajtó bezárutl, Kuwabara magához tért. - Hová lett Luna? - ez volt az első mondata. Yusuke felsóhajtott, majd odament hozzá. - Semmi esélyed nála...szeritnem maradj inkább Yukinánál... - Ráadásul még erős is, szóval ha csak egy ujjal is hozzányúlsz, rögtön beveri azt az amúgyis bamba képed - jegyezte meg Hiei. - Pofa be, kertitörpe! Még így is több esélyem van nála, mint neked azzal a 147 centiddel! Hiei felsóhajtott, felállt, fejbevágta Kuwabarát, majd az ajtóhoz ment. - Elmentem! - szólt és kiment az ajtón. Eközben Luna és Kurama megérkeztek Kurama lakásához. - Nah, hát szerintem a vendégszobában jól megleszel, ugye? - kérdezte Kurama. - Természetesen. Luna körbenézett a lakásban, majd akarva-akaratlanul énekelgetni kezdett. -Valami történt, itt bent a szívemben Szemembe néztél, sohase felejtem Az érzést, mi akkor ért S még mindig bennem él...(Száz angyal/ R-port száma)-énekelte. Kurama hallgatta a dalt. - Látom, még emlékszel erre! - mondta mosolyogva, majd eldúdolt egy sort ebből a dalból. - Naná! Mit gondolsz, mi van abban a bőröndben? - mutatott rá a csomagjára. - Passzolok... Luna odament a bőröndjéhez, kinyitotta és abbanm volt pár CD lemez. - Na ne! - Na de! - mondta vigyorogva, majd egy CD lejátszót elővéve betette az egyik CD-t. Elindította majd felállt. Ütemesen mozgatni kezdte a lábát, majd a csípőjét. Kurama arcára mosoly telepedett, majd Luna mellé állva ugyanolyan ütemben és ugyanazokat a mozdulatokat használva táncolni kezdett. Hiei éppen hazafelé sétált, amikor Kurama házához érve meghallotta a bentről kiszűrődő zenét. - Ez a dal... - mondta halkan, majd az ajtóhoz ment. Hangosan bekopogtatott, majd amikor az ajtó kinyítl rögtön be is ment. - Csak nem nélkülem keztetek bulizni? - kérdezte mosolyogva, majd levette hosszúszárú kabátját és Luna mellé állt. Kurama táncolt a jobb, Hiei pedig Luan bal oldalán, és teljes összhangban voltak. Amikor a számnak vége lett kifújták magukat és leállították a zenét. - Huhh...nem is tudom, mikor táncoltam utoljára...- jegyezte meg Hiei. - Minthacsak én mondtam volna... - De egyszerűen remekül megy nektek! Mintha csak a múltba mentünk volna vissza - mondta mosolyogva Luna. - Egyébként, ha jól sejtem semmi újat nem találtál ki... - Jól sejted...egyedül nem annyira megy, mint veletek... - Hé, Luna, még megy az a kettős Hieijel? - kérdzete mosolyogva Kurama. Hiei elvörösödött, majd szúros szemmel Kuramára nézett. - Azt hiszem...az már más kérdés, hogy Hieinek megy-e... - Izé...nos...lehet, hogy még megy... - Remek, akkor szeretném látni, régen láttam! Hiei felállt, és Luna mögé állt. Luna a magasba emelte kezeit, Hiei pedig Luna csipőjére helyezte két kezét. Elindult a zene és egy hibát sem ejtettek. Kurama egész idő alatt csak Hiei tisztára elpirult arcán nevetett. Amikor vége lett Kurama tapsolt. - Remek volt, de mintha Hiei most nem mert volna annyira hozzád nyúlni - mondta lassan már vigyorogva Lunának. - Én..azt hiszem...mostmár...megyek... - dadogta Hiei és kabátját felkapva elhagyta a házat.