Eclair és Lumiere recepciós szolgálata a végéhez közeledett, váltótársaik, Liquy és Bonita már megérkeztek.

-Unatkozom!- Eclair akkorát ásított, hogy a GOTT épülete simán befért volna a száján.

-Legközelebb hozz magaddal kispárnát!- ugratta Liquy

-Eclair egy nőnek elegánsan kellene viselkednie!

-Parancsára kisasszony!- tisztelgett Eclair

A lányok nevetésben törtek ki. Hirtelen az egész épületet hatalmas remegés rázta meg és minden elsötétedett. Lumiere a képessége segítségével azonnal beindította a tartalék generátorokat, Eclair pedig a romok alól próbálta kiszedni az ott rekedt embereket.  Szerencsére senkinek nem lett komoly baja, kisebb-nagyobb karcolásokkal megúszta mindenki.

-Liquy-t nem találom!- kiabált Eclair

-Pedig itt volt mellettem! Te jó ég csak nem történt valami baja?!- kérdezte Bonita kétségbeesetten.

-Nyugodjatok meg, megpróbálom megkeresni!- mondta Lumi.

Pár perc múlva:

 -Úgy tűnik nincs az épületben.

-Mi?! Biztos vagy ebben? (Eclair)

-Teljesen. Háromszor ellenőriztem mindent. Nem találom sehol.

Ebben a pillanatban észrevette, hogy Eclipse feldúltan távozik az épületből.

*Vajon hová mehet?* -gondolta

Kérdésére hamarosan megkapta választ, mert Vendredi érkezett nagy sebbel-lobbal.

-A főnökasszony meg fog ezért ölni, de muszáj megosztanom veled.- mondta Luminek.

-Az előbb kapott egy telefont, amiben azt mondták neki, hogy, ha kedves neki annak az élete, akinek csak egyszer adott életet, akkor azonnal utazzon a Földre, és ne szóljon senkinek.

*Ez furcsa. Liquy eltűnik Eclipse pedig gyakorlatilag abban a pillanatban kap egy ilyen telefont. De mit jelent az, hogy csak egyszer adott életet?*

-Mi a baj Lumi, nagyon elmerengtél!- ébresztette Eclair hangja.

-Vendredi, mondd el Eclairnek is, amit tudsz.  

-Ez tényleg különös.- mondta Eclair, amikor a kis asszisztens beszámolója végére ért.

-Istenem!- kiáltott fel Bonita

-Mi történt?- kérdezték a lányok

-Azt hiszem, rájöttem, mit jelent az a mondat! Eclipse-nek van egy gyereke!

Mi?! De hát ez képtelenség!!!- Eclair teljesen kiakadt

-Már miért ne lehetne? A főnök múltjáról nem tudunk semmit.

Ebben a pillanatban a kislány fejében összeállt a kép.

-Hát persze!-

-Na mi van?- kíváncsiskodott Eclair

-Rájöttem, ki az igazgatónő gyereke. Nem más, mint…

- Rajta, mondd már, ne csigázz!- türelmetlenkedett Eclair

-Mondanám, ha nem vágnál közbe. Szóval Liquy az.

-Na ne!

-Gondolj csak bele! Hirtelen nagy rengés, sötétség, Liquy eltűnik, Eclipse meg kap egy fenyegető telefont. Van némi összefüggés.

-Igazad van. Na gyere, induljunk!

-Hová készülsz?- csodálkozott Lumiere

-A főnök után.

-De nem kaptunk parancsot!

-Nem érdekel, én megyek!

-Na jó, nem bánom. De nagyon óvatosnak kell lennünk, ugye tudod?

-Igen sajnos.- sóhajtotta Eclair

Nem sokkal Forgószél már a Föld felé száguldott. 

2.fejezet:A zsarolók

Eközben Eclipse már a Földön volt és a kijelölt helyre tartott. Szándékosan hagyta Vendredit hallgatózni, mert tudta, rögtön szólni fog valakinek. Azt azonban remélte, nem jönnek rá, hogy kiről is van szó tulajdonképpen. Hát igen. 16 évvel ezelőtt titokban világra hozott egy kislányt, akit örökbe adott. A nevelőszülőkkel megegyeztek, hogy a 16. születésnapján árulnak el neki mindent. Az pedig 1 hónap múlva esedékes. Sajnos a nevelőszülők időközben meghaltak, így a feladat rá hárult. Kinek állhatott érdekében, hogy hamarabb elárulja neki az igazságot? Szegény kicsikém, remélem nem lesz semmi baja, mert, ha igen azt nagyon megbánja, aki bántotta.

Hamarosan meg is érkezett a találkozóhelyre, ahol látszólag senki nem volt. Csakhogy nem azért volt egykor ő maga is Ász-ügynök, hogy ne vegye észre a rejtőzködő kiborgokat. Tudta mit akarnak tőle így hát magasba emelte pisztolyát és eldobta. Ekkor egy férfihang szólalt meg:

-Nocsak ideért. Most pedig tárgyalunk.

A nő megpróbálta megtalálni a hang forrását, ám a férfi rámordult:

-Nono, csak maradjon szépen nyugodtan, különben a kicsikének valami baja találna esni.

Ökölbe szorította a kezét, de aztán bólintott.

-Árulja el, mit akar?

-Ó, hogy maga milyen türelmetlen. Na nem bánom. Ezek a kiborgok ugyan csúcsfejlesztésűek, de nem a legjobbak. Viszont a maguk technikája messze meghaladja a koráét. Maga szépen leszállít nekünk minden információt, és cserébe a kisasszonynak meghagyjuk az életét.

Hirtelen egy ismerős piros ostort látott elcikázni, majd kékszőlő illata ütötte meg az orrát. Egy perc múlva a néhány kiborg kifeküdt, a többi pedig egymás ellen fordult és bunyóba kezdett. A maradékkal a lányok őrrobotja, Mennydörgő végzett.

*Hát ideértek.*- gondolta a nő

-Remélem nem maradtam le semmiről.- hallatszott egy ismerős hang

-Maga mindenhol ott van?

-Sajnálom, megfigyelő vagyok, ez a munkám.

-Hát persze.

Miközben beszélgettek a tekintetével próbálta keresni Liquyt. Mikor megtalálta, látta, hogy egy férfi tartja a kezében. Látszólag semmi baja nem volt, csupán elájult. De azt is látta, hogy a kiborgok egyre többen vannak, és a kis Lumiere már nem fogja sokáig bírni.

3.fejezet: A megmentő

Egyszercsak a kiborgok megálltak és elkezdtek egymás felé csúszni és egy egyre kisebbedő fekete gömbben eltűnni.

-Nini, Dee, Dum! Hát ti meg hogy kerültök ide?- hangzott Eclair hangja

-Sziasztok! Épp erre volt dolgunk, és a La Muse segítséget kért tőlünk.- felelt Tweedledee

-Koncentrálj hugi!

-Ne szólíts huginak akció közben!!!

-Bocsánat.- Tweedledum szokás szerint elpirult.

 Hamarosan az összes kiborg teljesen eltűnt. Azonban nyoma veszett Liquynek és a fogvatartójának is. Igyekezett nem mutatni, de nagyon megijedt.

-Hé maga meg hová siet?! Húgom, maradjatok itt, azonnal jövök.- kiabált Dum

-Mondtam már, hogy…- kezdte partnere

-Jó-jó, tudom, de erre most nem érek rá!- vágta oda a fiú

-Hát ebbe meg mi ütött?- hökkent meg Eclair

-Szerintem meg akarja menteni.- válaszolta Lumiere

-Azt én is megtenném.(Eclair)

-Tudom. Csakhogy ő akarja egyedül akarja megtenni. (Lumi)

De hát miért?

-Pofonegyszerű. Mert szerelmes Liquybe.- válaszolta Lumiere olyan természetességgel, mintha a dolog teljesen nyilvánvaló lett volna.

Partnere csak leesett állal bámult hol rá, hol  Dee-re, hol meg az elrohanó fiú után. 

-Te tudtad ezt Dee?- kérdezte a fekete hajú lányt

-Őszintén szólva sejtettem, de nem voltam tökéletesen biztos benne.

Eközben Tweedledum utolérte a menekülő emberrablót és megállásra szólította fel. Az azonban tovább futott, így a fiú a mágneses hatalmát kezdte használni, és a férfit maga felé vonzotta. Annak azonban volt még annyi ereje, hogy elengedje foglyát, és messzire hajítsa. A következő pillanatban pisztolygolyókat látott száguldani a lány felé.

-Ne!- kiáltotta Dum és rohanni kezdett. Szerencsére épp csak el tudta lökni a közben ébredező Liquyt előlük.

-Jól vagy Szöszi?- kérdezte

-Igen, köszö…- Istenem Te vérzel!- sikította a lány

-Nincs semmi bajom, az a fontos, hogy megmenekültél.

-De hát miért csináltad ezt?

-Nem hagyhattam, hogy egy ilyen tündérnek baja essen.- felelt a fiú elhaló hangon, aztán elájult.

-Hé, most meg mit csinálsz?! Na ne szórakozz már! Ébresztő, el akarok menni innét!-

Hirtelen valami azt súgta neki, hogy tegye a kezét a fiú sebére. Így is cselekedett és meglepetten látta, hogy a sérülés szép lassan begyógyul és Tweedledum is kezd magához térni.

-Ezt Te csináltad?- kérdezte.

-Igen, de fogalmam sincs hogyan.

-Hmm. Na mindegy, gyere, menjünk vissza a többiekhez, már biztos keresnek.- indult el a fiú

-Várj!-

-Na mi az?

-Szeretném megköszönni, hogy megmentettél annak ellenére, hogy majdnem az életedbe került.

Dum odafordult hozzá és egészen közel hajolva ennyit mondott:

-Érted bármit.- és megcsókolta.

Liquy egy picit meglepődött, de aztán ő is visszacsókolt.